A Pixels Per Inch értéket általában a kijelzők, például a számítógép vagy laptop monitora, a televízió képernyője és az okostelefonja pixelsűrűségének mérésére használják.
A PPI azonban egy olyan kifejezés, amelyet lazán használnak a szkennerek, kamerák képernyőinek vagy a digitálisan tárolt képek pixelsűrűségének leírására is. Egyesek még arra is használják a PPI-t, hogy megmondják, milyen felbontással nyomtatnak a nyomtatók papírra.
A PPI és a DPI ugyanaz?
A PPI a Pixels Per Inch rövidítése, a DPI pedig a Dots Per Inch rövidített változata. A józan ész valószínűleg arra enged következtetni, hogy nem ugyanazok. És igazad is lenne! Bár mindkét kifejezés a sűrűségre utal, és a pixeleket könnyen összekeverheted a pontokkal (valószínűleg azért, mert olyan aprók), a PPI és a DPI különböző dolgok. Míg a PPI leginkább a képernyőkre és a digitális elemekre vonatkozik, a DPI egy olyan kifejezés, amelyet helyesen használnak, amikor olyan dolgokra utalnak, mint a nyomtatott papír.
A nyomtatott papír felbontását és minőségét helyesen a tintapontok számával mérik egy adott karakterben vagy rajzban. A DPI és a PPI is hasonló dolgokat mér, de a pontok nem pixelek, a pixelek pedig nem pontok, így a DPI nem azonos a PPI-vel.
A PPI-t és a DPI-t azonban gyakran használják ugyanazon dolog leírására. Ez nem helyes, de az olyan nagyvállalatok, mint a Google és a Microsoft, valamint számos hardvergyártó gyakran felváltva használja ezeket a kifejezéseket, és így az emberek is elkezdték lazán használni őket.
A PPI számít a tévé, a számítógépes kijelző vagy az okostelefon kiválasztásakor?
Igen, számít, és elég sokat számít. Amikor új okostelefont, vagy számítógép-monitort, vagy tévét, vagy bármilyen más típusú, kijelzővel rendelkező eszközt vásárol, kísértésbe eshet, hogy azt válassza, amelyiknek a legnagyobb a képátlója. Természetes, hogy nagyot választunk, amikor csak lehet, nem igaz? De nem mindig ez a helyes választás, és íme egy példa, hogy miért:
Tegyük fel, hogy új okostelefont szeretne vásárolni, és azt szeretné, ha nagy képernyővel rendelkezne. Valamit 5,5″ és 6″ között. Miután körbenéztél az interneten, úgy döntesz, hogy a Samsung Galaxy S8 és a Sony Xperia XA1 Ultra tetszik neked. A pénz nem számít neked – ami viszont számít, az a következő okostelefonod képernyője. A Samsung Galaxy S8 kijelzője 5,8 hüvelykes, felbontása 1440 x 2960 pixel, pixelsűrűsége pedig 570 PPI. A Sony Xperia XA1 Ultra 6,0 hüvelykes képernyővel, 1080 x 1920 pixeles felbontással és 367 PPI pixelsűrűséggel rendelkezik. Bár mindkettő hasonló képernyőmérettel rendelkezik, a Samsung Galaxy S8 felbontása és PPI pixelsűrűsége sokkal magasabb, mint amit a Sony Xperia XA1 Ultra kínál. Ez azt jelenti, hogy sokkal több pixel van elosztva egy hasonló fizikai felületen, a képernyőn. Nem rajzolhatunk 570 vagy akár 367 pixelt egy hüvelyk méretű képre, mert akkor nem látnánk őket. De íme egy illusztráció arról, hogyan néznek ki a különböző PPI pixelsűrűségek:
Szóval nem a magasabb PPI-vel rendelkező okostelefont, a Samsung Galaxy S8-at választanád?
A magasabb PPI vagy pixelsűrűség azt jelenti, hogy sokkal több részletet kapunk mindenből, ami a képernyőn megjelenik. Ami jobb képeket, jobb betűtípusokat, simább vonalakat, vagyis magasabb minőséget jelent. Mindenki ezt akarja, igaz?
Mikor válik a PPI olyan magasra, hogy értelmetlenné válik?
Noha a magasabb PPI elméletileg mindig jobb, mielőtt bármilyen vásárlásra szánná magát, azt is tudnia kell, hogy a legtöbb ember szeme valószínűleg nem képes érzékelni a különbségeket egy bizonyos határértéknél magasabb PPI-nél.
Az azonban vita tárgya, hogy mi az a határérték, amikor az emberi szem már nem képes több részletet látni a képernyőn, és a pixelsűrűség már nem fontos. Egyelőre sem a kutatók, sem a hétköznapi emberek nem tudnak egyenes választ adni, és azt mondani, hogy “a pixelsűrűség mondjuk egy 570 PPI érték után értelmetlenné válik.”
A Roger Bourne által írt Fundamentals of Digital Imaging in Medicine című könyv szerint azonban úgy tűnik, hogy a bűvös szám 400 PPI lenne, ha a szemtől nagyjából 16 hüvelyk vagy 40 cm távolságban található képet nézzük. Ez azért van, mert az emberi szemnek 400 érzékelősejtje van a retina felületének egy milliméterére vetítve. A Sharp emberei azonban úgy gondolják, hogy az emberi szem akár 1000 PPI-t is képes látni, ami lényegesen magasabb, mint amit az elektronika manapság kínál.
Az Eizo is írt egy kiváló cikket, melynek címe Confused about HiDPI and Retina display? – Understanding pixel density in the age of 4K, amelyben találsz néhány táblázatot adatokkal, amelyek megmutatják, hogy melyek a ma használt képernyőfelbontások és pixelsűrűségek. A legtöbb pixelsűrűség-értéket, amelyet a modern kijelzőkön használnak, legyen szó okostelefonok, táblagépek vagy számítógépek kijelzőiről, a gyártó cégek számítják ki aszerint, hogy a felhasználók milyen gyakori távolságból néznek az adott képernyőkre. Például egy 5,6 hüvelykes képernyőméretű okostelefonnak legalább 2560 x 1440 pixeles felbontással és körülbelül 525 PPI pixelsűrűséggel kell rendelkeznie. A pixelsűrűség számít, de függetlenül attól, hogy milyen cégek forgalmazzák a termékeiket, ne kezdjen el pénzt költeni, amíg nem látja, hogyan néz ki a következő készülékének képernyője.
A legmagasabb PPI-t fogja keresni?
Kíváncsiak vagyunk: most, hogy tudja, hogy a magasabb pixelsűrűség jobb, mint az alacsonyabb, figyelembe fogja venni, amikor legközelebb tévéképernyőt, számítógép-monitort vagy új okostelefont vásárol? Vagy a legnagyobb méretet fogja választani, függetlenül a pixel per inch értéktől?