A természet mindig újabb és újabb elképesztő, lenyűgöző, zavarba ejtő és néha egyenesen rémisztő kérdésekkel szolgál. Például: milyen íze lehet a rothadó holttestből készült méznek?

Igen, létezik ilyen… legalábbis technikailag. Az egyik méhfaj által elválasztott anyag nem számítana a szó szoros értelmében vett “méznek”, de minden szempontból a keselyűméh (Trigona necrophaga faj) váladéka nagyon hasonló a kerti mézelő méhekéhez… a fő különbség az, hogy ezek a méhek nem virágzó növények nektárján élnek. Ahogy a neve is mutatja, a keselyűméh a rothadó állati tetemek elfolyósodó húsát fogyasztja.

Noha az első Trigona-fajokat már a 18. század végén besorolták, a Trigona necrophaga hullaalapú táplálkozását csak 1982-ben igazolták. A tudósok megfigyelték, hogy ezek a méhek beássák magukat az elhullott állatok szemgödreibe, és “begyűjtik” a rothadó húst, elfogyasztják és egy speciálisan kialakított belső zsebben tárolják, amíg a kaptárba nem tudják szállítani, és vissza nem hányják. A dolgozó méhek ezután saját egyedi emésztőenzimjeik segítségével tovább bontják azt mézszerű anyaggá – amely ellenáll a rothadásnak, így tárolható és hosszú időn keresztül a kaptár népességének táplálására használható.

Most, hogy kellőképpen megundorodtál, térjünk vissza az első kérdésre: valóban meg lehet enni a keselyűméhek által termelt “hulla-mézet”?

Hát, bármennyire is vagányan hangzik egy hulla-mézes szendvics, még nincs feljegyzés arról, hogy ezt kipróbálták volna. A méhszakértők azonban határozottan azt tanácsolják, hogy ne próbáljuk ki – nem azért, mert a méz megölhet (ami előfordulhat), hanem mert a keselyűméhek csak annyit tárolnak ebből az anyagból, amennyi elegendő a kaptáruk fenntartásához, ellentétben a közönséges mézelő méhekkel, amelyek sokkal többet termelnek, mint amennyire szükségük van.